Tavaszi dal
Írta: Prot Dátum: Január 23 2013 06:25:37
V
És nevettél, csak nevettél
édes csókod csak az enyém.
Ezen a hajnalon, üde hajnalon
visszatért a remény.
Teljes hír
Reménytelennek indult a napom.
A bozontos fák a téren,
fejemről leverték kalapom
és messzire szállt a szélben.
Te épp átvágtál az úton,
a kalap pont ott ért földet
nagyot koppant a betonon,
nem láttál még ilyen zöldet.
És nevettél, csak nevettél
édes hangod vitte a szél.
Ezen a hajnalon, szép hajnalon
élettel telt meg a tér.
És nevettél, csak nevettél
édes illatoddal elfut a szél.
Ezen a hajnalon, víg hajnalon
végleg elmúlt a tél.
Fejembe csaptam a kalapom
és ott lent a téren,
karodba öltöttem a karom
gondoltam elkísérlek.
Te lelkem már eloroztad
örökké tied a szívem
Arcom csókkal soroztad
S a kalap szállt nagy ívben
És nevettél, csak nevettél
édes csókod csak az enyém.
Ezen a hajnalon, üde hajnalon
visszatért a remény.
És nevettél, csak nevettél
ez csodálatos regény.
Ezen a hajnalon, forró hajnalon
örökre elmúlt a tél.