Mobilis in mobili
Írta: Hullocsillag Dátum: Január 25 2013 13:08:29

---

V

Hallgasd a tenger moraját, gyermek!
A legszebb dal horizonton innen és túl.
Fáradt sóhaja ez a zúgó végtelennek,
s hol e sóhaj a hullámoknak ágyán vízbe fúl,

---

Teljes hír

---

Hallgasd a tenger moraját, gyermek!
A legszebb dal horizonton innen és túl.
Fáradt sóhaja ez a zúgó végtelennek,
s hol e sóhaj a hullámoknak ágyán vízbe fúl,
ott az érkező dagály énekel,
átjárja az álmatag partok minden szirtjét és zugát,
és ha megtört vállal a reményre éhezel:
hallgasd, csak hallgasd hívó szavát.
Hol szirének kelnek táncra a roppant cetekkel,
hol a mélység kincsei csillognak, mint csillagok,
hol a gyilkos zátony zokogva vezekel,
ez az én hazám, menedékem, itt: otthon vagyok.
Letűnt idők tengerjáró vándora, az vagyok én: Némó,
a kapitány, minden vizek rettegett kardhala;
Kína messzi tengerétől egészen a Tűzfokon kihunyó
fároszokig, hol földig ér a felhők fala,
át Bermudán és Jóreménységen.
Jöjj velem, vár a nyílt határ;
társunk az úton a Nap s a Hold az égen,
s a tenger, ó, a hatalmas tengerár!
Mint Poszeidón megannyi könnye borul fölénk
ez áldott víztömeg: a zabolátlan óceán.
Előre, mindig csak előre! Sohase nézz mögénk,
az út toronyiránt nyílik, csak annyit mondj: szezám!
De most... elrepült az idő madara.
Hallgat a víz, hallgat a hullámkórus.
Most elmúlt korok zivatara
kísért, s elmaradt tőlünk minden jó patrónus.
Ó, drága Nautilus! Dicső hajóm!
Most koporsó minden málló vasad,
Mi emlékcsontomra nehezül oltalmazón.
Ámde a tenger, az áldott tenger egyszer még kettéhasad,
s felköp minket, barátom, tajtékjára újra,
és egy utolsó diadalúton végleg eltűnni hazatérünk,
haza, a hullámsírbéli elsüllyedt tájra,
haza: Atlantisz. És hogy új dal csendül majd, örökké remélünk.
Gyermek: remélj! A tenger hív, hívogat,
örök titok és örök talány,
és ha meghallod egyszer fakó dalomat,
vigyázok rád, én, Némó kapitány.