M1 - 86
Írta: Mityka Dátum: Január 28 2013 08:51:21
MM
a nyüzsgés múlik, víg leszek, szabad,
és kis autóm békésen halad
két óriási kamion között.
Teljes hír
A százharmincat tartanám, pedig
elmerészkedek majd száznegyvenig,
már hallom, hogy az aszfalt háborog,
de belém nyilall illedelmesen,
hogy én száguldok, nem a végtelen,
s a föld is szokott tempóban forog,
egy hajszálon laffog az életem,
és érthetetlen sebességemen
most nyugalomra szánt lelkem robog,
a rohanásba beilleszkedem,
rányújtózik az útra a jelen,
a szívem rávett tempóban dobog,
s amíg a biztos fogást keresem,
egy pillantást vet rám az Istenem,
az agyam csontba szorítva motyog,
a belém búvó időt kergetem,
míg lemaradnak illedelmesen
a rám haragított kamionok,
már értem Einstent, sebesség-tömeg,
a nagy száguldás falja jöttömet,
meg-megbillent a rám zuhant huzat,
már egybeolvad oda és jövet,
de akad aki zúdulva követ,
és elszakítja tőlem az utat,
megsűrűsödik időnként a boly,
már úgy dübörgök, ahogy a motor,
csak szemem simogatja sávomat,
a kezem kormány mozdulatba forr,
friss gázolajat hörpint a gyomor,
nyers gumik radírozzák álmomat,
az út mentén vert kerítés-szalag,
hogy ne fussanak elém a vadak,
majd utat váltok – zárt csönd dübörög,
a nyüzsgés múlik, víg leszek, szabad,
és kis autóm békésen halad
két óriási kamion között.