Miért a vers
Írta: zsuzsu Dátum: Január 24 2008 04:36:01
T
Van, aki bánatát, gondját
Versbe, s rímekbe fonja.
Teljes hír
Néhányan, akik olvasták
Egy némely versemet,
Megkérdezték tõlem,
Mondd, miért írsz verseket?
Van, aki bánatát, gondját
Versbe, s rímekbe fonja.
A mû kész, sóhajtja, és
Lelke megnyugszik újra.
Van, akinek a szerelem
Az, amely ihletet ad.
Boldogságát szavakba
Önteni, tollat ragad.
Van, aki dühös, ingerli
A világ ezernyi baja,
S hogy te is észre vedd,
Versbõl kiált rád szava.
Van, aki a semmiségben
Is észre veszi a szépet.
És oly ragyogón írja le,
Hogy szinte te is érzed.
Van, akit elbûvöl naponta
A természet sok-sok bája,
És képet fest szavakkal,
A képzelet vásznára.
Van olyan, kinek gyógyír,
Minden egyes leírt szava.
S õ az, ki lelket önt beléd
Ha a kiút mégse látszana.
Van, akik csak álmodnak,
S képzeletük messze jár
S olvasva az írásukat, õk
Elvarázsolnak másokat.
Én is azért, amiért tán ti is,
Mert van bennünk valami erõ,
Valamiféle ismeretlen hit,
Ami itt belül írni kényszerít.