Sorsok és emberek
Írta: pisch_ferenc Dátum: Január 30 2013 05:39:20
H

Ma világ hajnalán oly nehéz az élet,
Élünk napról-napra, s várunk, míg el nem jön
A végzet.
Teljes hír



Ma világ hajnalán oly nehéz az élet,
Élünk napról-napra, s várunk, míg el nem jön
A végzet.
Egyik vezetés a másiknak adja a botot,
De nem oldódnak meg, a tengernyi sok, gondok.
Nehéz már az embernek, a mindennapi kenyér,
Tekintünk a múltba, hogy hol van a régi bér.
Kint éppen az utcán, egy öreg-néne, kérne,
Kellene egy kis pénz a mai kenyérre.
Drága jó emberek, csak egy kis alamizsnát adjon,
Nem ettem még semmit, amit adna,
A mai kenyéradagom.
Megalázva magát, csendben lehunyna szemét,
Az ember mellette léptét szaporává lépné.
De ekkor egy hang, ami meglágyítja a szívet,
Tessék drága nénike, ennyi elég lesz?
Könny csordul ki öreg, ráncos arcára,
És köszönetet monda a pénznek láttára.