Elégett életkönyvem
Írta: csak-fater Dátum: Február 03 2013 02:36:23

---

V

Hogy is volt, rég volt, nem tudom már,
Csak azt érzem, minden sóhaj fáj,
Szépreményű utam hídja, leszakadt,
Mélybe zuhant, valaki a túl parton ragadt,

---

Teljes hír

---

Hogy is volt, rég volt, nem tudom már,
Csak azt érzem, minden sóhaj fáj,
Szépreményű utam hídja, leszakadt,
Mélybe zuhant, valaki a túl parton ragadt,
Elköszön, kezét emeli, búcsút int,
Még utoljára felém, pár csókot hint.

Mint nyári zápor, úgy hull könnyem,
Ifjú koromban elszakadt életkönyvem,
Most égett el, hamuvá lett a sok fejezet,
Foszlányok maradtak csak, meg pár ékezet,
Díszes, színes borítója, lett tűz martaléka,
Vászonzsákba került füstös maradéka.

Még sem magam siratom, s nem is könyvem,
Érted hull édes kedvesem keserű könnyem,
Hisz nem ölelhetlek, ha fáj a kis lelked,
Nem adhatok bánatodra vigaszszót már neked,
Fájó szíved könnyeit, le már nem törölhetem,
S hogy mennyire szeretlek, már nem közölhetem.

Mikor majd távoli léptem poros nyomát,
Egy kósza viháncoló szél rajzolja át,
Hosszú hajadba kötött kék szalagot lengeti,
S nem lesz ott kezem, mi hamvas arcod érintheti,
Nézz csak fel az égre, ott vagyok, s szeress belém újra,
Szeress, ha a hamvam viháncoló szél el is fújja.
Látogasd meg hantot, hová testem rakták,
Lelkem befogni nem tudták, így szabadon hagyták,
Lelkem, ott magason, fent az égben, szabad,
Ám ha beszélsz, megfogja hallani hívó szavad,
Ott lesz veled, szavát is hallhatod, csak fogadd szívedbe,
S hallgasd, mit suttog, mit súg, gyengeszellő füledbe.