Őszinteség
Írta: Teo Dátum: Február 03 2013 04:58:02
V
Szükségem volt mosolyodra, míg el nem tűntél.
Reméltem, hogy megáll az idő, mikor mellém ültél.
Hirtelen döbbentem rá, hogy az idő veled... ez kevés.
Helyedet átvette a szükségtelen szenvedés.
Teljes hír
Volt, hogy azt hittem veled a legkönnyebb.
Nem tekintettelek holmi eszköznek.
Láttalak, Te könnyű szélben táncoló, tündöklő Nimfa
S én voltam, ki most az egyszer szavaidat itta.
Szükségem volt mosolyodra, míg el nem tűntél.
Reméltem, hogy megáll az idő, mikor mellém ültél.
Hirtelen döbbentem rá, hogy az idő veled... ez kevés.
Helyedet átvette a szükségtelen szenvedés.
Követtem egy darabig a hideg aszfalton egyre tovább,
Vanília és kókusz illatú szélben, mézédes lépted nyomát.
De nyomodat hiányod elnyeli...
E rozsdalepte világ, kopárrá perzseli.
Angyal voltál, ki a szabadságot harangozta,
Már Sakál vagy, a remény beleit marcangolva.
Még megjavulhatsz... s, ha te is érzed...
Visszajövök érted.