Ballagok némán
Írta: homancs Dátum: Január 24 2008 13:18:34
T

Ballagok némán,útszélén az árok,
Mint egy álmodó gyerek csodára várok.
Teljes hír


Ballagok némán,útszélén az árok,
Mint egy álmodó gyerek csodára várok.
Napsugaras égbolt veti rám fényét,
S minden bánatom,mindha elfeledném.

Egy kicsit elmerengek a világ dolgain,
Hõs idõkben a nagy urak rabjain,
A kegyetlenül leselkedõ árnyakon,
Kik nem találják helyüket évszázadokon.

Gondolatom repül a szelek szárnyán,
Oda hol a becsület megégett máglyán,
De nem merült feledésbe a bizsergetõ vágy,
Hogy a hit tûzet olt és gyõz az igazság.

Tovább lépek az emberi méltóságon,
A zord erkölcs kopott,silány életmódon,
Átlépek lassan az árok másik felére,
Hol nincsenek tolvaj szemek,csak víg kedélyek.

Kik most boldogok és örülnek a mának,
Szeretetet osztogatnak a világnak.
Õk azok kik a lehetetlent is legyõznék,
Mert küzdenek a leendõ szép jövõért.

Érzelmem vaskeze még mindig szorít,
De egy dallam az égre szivárványt borít.
Megtörtént a csoda,amire vártam,
Sokmindent megértettem, míg némán ballagtam.