Behunyt pillák álma
Írta: encikeangel Dátum: Január 24 2008 20:28:54
Nincsenek lovagok, s nincsenek csodák,
Nincsenek álmok, csak nyeretlen csaták.
C
Teljes hír
Behunyt pillák álma
Nincsenek lovagok, s nincsenek csodák,
Nincsenek álmok, csak nyeretlen csaták.
Nincs többé álom, csak a rideg valóság,
Mindenhol már azt hallani, hogy viszlát.
Nincsenek õszinte szavak, s már magunknak is hazudunk,
Az önhittséget vaknak festjük, hogy legyen boldogságunk.
A szerelem is vak, vagy õrjítõen reménytelen már szerepe,
Ez lesz megannyi szenvedõ és fájó szívnek a csúfos veszte.
Lehunyom a szemem és édes meséket látok,
Néha úgy érzem, hogy sajnos ez csak átok.
Behunyom pillám, eljön értem szõke herceg,
S minden egyes filmkocka retinámon lepereg.
Nincsenek csodák, csak flúgos ábrándok,
Egyet talán még veletek is megoszthatok.
Álomország küszöbén, mindenhol sötétség,
Ha átlépném, körülvenne komor szürkeség.
Mögöttem virágos a tónak zöldellõ partja,
Két kis tündér a fejét egymás vállára hajtja.
Fehér paripa üget felém, herceg ül a hátán,
Megtorpan, és megáll, engemet meglátván.
Leszáll a lóról, átölel és édesen megcsókol,
Mézes-mázos szavakkal csak nekem bókol.
Szemében felcsillan az õ szerelmének tüze,
Felettem bús fellegeket örökre mind tovaüze.
Felriadok az édes mámorból, itt a való élet,
A heves vágy belülrõl szikrákat szórva éget.
Lüktet a szívem, és lecsordul egy könnyem,
Ez mért csak álom, pedig én úgy szerettem?