CXLI. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 24 2008 20:29:17
Mostanra, talán eltûnt remény,
S a hiába való magány!...
C
Teljes hír
Haragom csitítsa
Mint tajtékzó, õrült, vad folyó,
Mit bércrõl, köves, szûk medre korbácsol;
Oly haragos, mint kedvem most, - óh,
Kit fosztottak meg, szeretett jobbjától!
...- A zabolátlan, vad szenvedély,
A szûnni nem akaró vágy;
Mostanra, talán eltûnt remény,
S a hiába való magány!...
De ha pusztaság is néha kedvem,
Csendes, mint oly megszelídült folyó,
Ki haragját csitítgatja csendben,
A sík szavanna, s a szép emberi szó!
Így ha haragom, örvényként is húz a mélybe,
Indulatom csak csitítsa, zöld-illatos réted!
20070913
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!