Félelem
Írta: Nagyerdessy Dátum: Január 24 2008 20:29:33
Színeket nézve hallgattam a csendet,
C
Teljes hír
Félelem
Arcomba suttogva ült a térdemre
és elfelejtettem a kíváncsiság
tüzében tiltakozni ellene.
Színeket nézve hallgattam a csendet,
szemembõl csüngõ kék könnyébõl fürdött,
s éreztem anyányi melegét.
Jó volt és nagyon, meg szép és gyönyörû
és barát, meg ellenség és tõrdöfõ,
s hagytam ültében mozdulatlanul.
Az álom körbeszállt a sötétségben,
a vágy dühösen fordult el szívembõl;
lassuló idõterébe fakult.
A hideg csípte ujjaim hegyén
jelenét a hó fölötti légben,
és fájt a mult a jelen a jövõ,
bár nem tudtam már mérni mennyi volt és
mennyi van még hátra, csak sietnem kell
kiáltotta súgva bennem egy hang,
újra és újra és újra és újra!
És elfelejtettem a kíváncsiság
tüzében tiltakozni ellene.
2008-01-06 Érpatak
Nagyerdessy Mihály