Esthajnal
Írta: Hullocsillag Dátum: Február 19 2013 15:42:58
V
A pegazus nem szárnyal: most csak kószál tétován,
Felhők alatt, s nem felett. Az ég most túl messze van.
Az elveszett utat rója az éjfél földre ejtett bíborán,
S bár a csend-magány megállt, az idő: vihar, rohan.
Teljes hír
A pegazus nem szárnyal: most csak kószál tétován,
Felhők alatt, s nem felett. Az ég most túl messze van.
Az elveszett utat rója az éjfél földre ejtett bíborán,
S bár a csend-magány megállt, az idő: vihar, rohan.
Eltörött ígéretek, megannyi tövis és seb...
A meghasadt szív összeforr majd, de csorba marad,
S ámbár ha a Nap felkel és magasan ragyog, minden árny kisebb,
Azért a múlt: a tanító, mindig hozzád tapad.
Síró emlékek árkádjai között visz utam,
De könny és könny között is hiszem: helyrehozhatom,
És ha majd lesz erőm újra a magas égre szárnyalnom magam,
Ott vár, ott vár rám remélő Esthajnalcsillagom.