A háborúk gyermekei
bombázások , aknák menekültjei
romok eltakarítói,
újjá építők - voltunk mi.
Nyomorogtunk, éheztünk,
sok szenvedést eltűrtünk.
Nem volt komfortos lakásunk,
fürdőszobánk, tévénk, gázunk,
foltozott ruhákban jártunk.
Reménykedtünk jobb jövőben,
ígéret akadt is bőven.
Kimaradt az életünkből sok öröm,
világlátó utazások, nyugati nyelv-tanulása,
hasznos ismeretekből özön.
Aki úr volt, szegényebb lett,
nem tarthatott cselédeket,
dolgozni volt kénytelen,
jövője lett fénytelen.
Sérelmeit nem feledte,
bosszút esküdött örökre,
nélkülözés meg nem törte.
Évtizedek teltek így el,
változás következett:
Luxus-élet, hatalom, pénz, utazás,
mind a tied, dologtalan „kiváltságos” ifjúság.
Mi öregek, betegek, nem kellünk már senkinek.
Itt születtünk, itt halunk meg,
nem hagyjuk el ezt a földet.
Szebb jövőt remélünk nektek,
béküljetek, szeretetben éljetek!
Építsetek gazdag hazát,
legyen boldog minden család!
A mi áldásunk szálljon át
eme véráztatta földre,
legyen béke mindörökre.