Hazatérek
Írta: szukicszs Dátum: Február 22 2013 16:45:33
V
Csak a csend lüktetett még bennem,
Amikor átléptem halandó életem küszöbét.
Fájt a testem és fájt a felejtés,
De hívott az élet, s az elzárt rezdülés.
Teljes hír
Csak a csend lüktetett még bennem,
Amikor átléptem halandó életem küszöbét.
Fájt a testem és fájt a felejtés,
De hívott az élet, s az elzárt rezdülés.
Sírtam, fáradtan omlottam a kétségek közé,
De mindig volt öröm, mi köztetek ért,
Hogy haragom, s magasztos imádatomon túl
A rétre érjek, ahol már nincs háború.
A minden mögül, mindig a semmi vitt magával.
A rám tapadt élmények megfojtott dalával
Készültem újra a harcba, s ellenségemmel együtt láttam,
Minden sír körülöttünk, minden csak félelem.
Jártam a harcmezőt. Temettem, öleltem.
Anyákat csókoltam megszülető gyermekük szívében.
Játszottam a világgal, az örök tettre kész csodával.
Játszottam a halállal, s az életet csodába vágytam.
Most hazatérek újra, de nem megyek tovább.
Az égbekiáltó szenvedély, csak szeretet ma már.
Lágyan hajtom fejem bárhová, hol vagyok,
Nem fáj az élet, hisz újra a csendben vagyok.
Újra csak a csend dalol, s a csend úgy dalol,
Ahogy köztetek dalra fakasztja a mosoly,
Ha kívánjátok, újra megcsodálja arcotok,
S a csend lesztek, nem csak fagyos álmotok.