Szomorú sorok.... emlékezés
Írta: nvicus Dátum: Február 23 2013 13:29:15
H
Kősziklaként várok, állok,
Könnyű percekért esedezem.
Pusztító áradat rettent a vég,
Tisztulni akarok, erre vágyok még.
Teljes hír
Kősziklaként várok, állok,
Könnyű percekért esedezem.
Pusztító áradat rettent a vég,
Tisztulni akarok, erre vágyok még.
Testem a földhöz tapadt.
Lelkem, mint lombja vesztett fa,
Életem, mint letarolt mező.
S ha szívem szomorúság szorítja,
S napjaim sötét felhő borítja,
S felzokogva könnyem hullatom,
Rájövök, járatlan utakon kullogom.
De utamon szedhetek örömvirágot,
Szívem fájdalmát enyhítve azokért,
Akiket szerettem, s mind eltemettem rég.