Magányom szegletén
Írta: vali75 Dátum: Február 26 2013 11:05:37
V
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok.
Teljes hír
Magányom szegletén
(volt kollégám kérésére íródott)
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok.
Ólomsúlyként nyomja lelkemet az érzés,
Csalódás könnye ég arcomon, kifejezéstelen a nézés.
Erőm fogytán, s üveges szemmel nézem, énem,
Utolsó esélyt kaptam én-e földi létben,
Vergődő hajómon vitorlám megfeszül,
Vihar verte tegnapok hangja, békében megül.
Hajótörött létem hintázik az éjben,
Beletörődni sorsomba most, hogyan is kéne?
Megszólal egy hang, ott mélyen belül,
Ember mondd, életed mennyibe is kerül?
Remény lángja lobog, nem hagy veszni végre,
Halk fohászom száll majd, kéklő messzeségbe.
2013.02.08.