Itt voltál
Írta: Hullocsillag Dátum: Február 26 2013 15:37:19
V
Bár bennem éltél mindig, én mégsem láttalak:
Ha mosollyal áldottál, kulcsra zártam szemem.
Volt búbánat, öröm, könny és kétely és harag,
S mégis... mindig, mindig itt voltál velem.
Teljes hír
Bár bennem éltél mindig, én mégsem láttalak:
Ha mosollyal áldottál, kulcsra zártam szemem.
Volt búbánat, öröm, könny és kétely és harag,
S mégis... mindig, mindig itt voltál velem.
Szivárványt kergettem a hű álmokra vakon,
Mint viharba veszett papírsárkányt a gyermek,
Nem nézve hátra soha... és túl néma dacon
Üresen kongtak a szívbéli termek.
Pedig itt voltál, itt voltál ablakom alatt,
Arcod az üvegnek nyomva vigyáztad léptem,
És szólítottál - de hangod odakint maradt:
Ábrándom héját kőfalakkal védtem.
Hazudtam neked-nekem, hazudtam az útnak,
De te itt voltál kitartón: hű érzés, hű szív,
Mégsem tudtam hátat fordítani a múltnak,
Hisz itt volt velem ő: a szivárványív.
Aztán az égbolt letűnt, a sárkány elrepült.
Zsinegje szabad szárnnyal intett búcsút nekem,
S maradtam én, a kicsiny veréb; és sebesült
Szívvel kinyitottam kulcsra zárt szemem.
Mert itt voltál: akkor is, ha én nem láttalak.
Elmentem melletted, mint szellem mellett a szél,
És sújthatott kétely, búbánat, könny vagy harag:
Az árnyékom volt csupán, s az nem remél.
De most itt vagyok, végre látlak, s nem engedlek!
Itt vagyok, jóváteszem az elveszett időt,
Utat nyitok veled új szívnek, szeretetnek,
S veled álmodom a nyíló új jövőt.