Fohász
Írta: csak-fater Dátum: Március 02 2013 08:09:58
V
Ma ismét hozzád szólok Istenem,
Rossz ez a világ és keserű a kenyerem.
Magam is egy bűnös ember vagyok,
Magam után, nagyobb lábnyomot hagyok.
Teljes hír
Fohász
Ma ismét hozzád szólok Istenem,
Rossz ez a világ és keserű a kenyerem.
Magam is egy bűnös ember vagyok,
Magam után, nagyobb lábnyomot hagyok.
Tudom, ha néma a szám, Te akkor is értesz,
Türelemmel hallgatsz, soha meg nem sértesz.
Nem panaszkodom, nehéz már a kereszt, amit adtál,
De cipelem, s igaz, magamra soha nem hagytál,
Hordom, mert Te soha nem adsz nagyobb terhet,
Mint amit az ember, még ha nehezen is, viselhet.
Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj, nem kérem,
Boldogság már az is, ha meghallgatsz, így vélem.
Arra kérlek, ide a padra, fa tövében, ülj mellém,
Segíts sírnom, ha könnyem kiapadna, ölelő karod tárd felém,
Te oltottál belém minden vágyat, s társul, kínokat,
Te jelölted ki utam, s ültettél mellé tüskés bokrokat,
Mégsem magam miatt fordulok ismét hozzád Istenem,
Nekem megvan a hitem és, noha keserű is, a kenyerem.
Ha el is hagytak, szeretteimre kérek áldást,
Akkor is, ha ártottak, s kézen fogták Júdást,
Fáklyám fénye kialvóban, világítsd be Te útjukat,
Hogy kikerülhessék a kátyúkat, s megtalálják magukat,
Hozz, kérlek mérhetetlen szeretetet szívükre,
Oltalma, nyugalmat, békét törékeny lelkükre.