Dübörgő Tiszák
Írta: szindbad Dátum: Március 04 2013 12:11:38
V
Szöktem feléd-beléd mint víz a földbe mint harmat a virágba
mint férfi és nő a tiltott-tiltott ágyba.
Betörtük ablakát a vágynak s vágtattunk lován a kéjnek elloptuk
hidegét a télnek melegét a nyárnak raboltuk megloptuk taroltuk
Teljes hír
DÜBÖRGŐ TISZÁK
„Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!” (Petőfi)
Szöktem feléd-beléd mint víz a földbe mint harmat a virágba
mint férfi és nő a tiltott-tiltott ágyba.
Betörtük ablakát a vágynak s vágtattunk lován a kéjnek elloptuk
hidegét a télnek melegét a nyárnak raboltuk megloptuk taroltuk
önmagunk.
Az időt szeretném megállítani egy örök kondulásban szerelmünk
közepén a végső ájulásban.
Rád hajoltam mély szemedbe néztem százezerszer belenéztem
mély szemedbe rád zuhantam mint a harang a toronyból le a föld-
re -földbe - zuhanó fény a pincébe zuhanó föld voltam -voltam s
megtértem beléd hozzád -hozzád -Hozzád értem szoknyád alá tér-
tem és Te Isten ege alatt kitártad önmagad.
Magadból adtál egy kicsit de én száz virágot ezret és tízezret leté-
pek érted és átlépek nem is tudom hány világot csak teérted-érted?
Szoknyád alá térek s megcsókolom arcod.
Ledöntöm én azt a bástyát megölöm a királyok királyát nem kérek kegyelmet nem láttam eldobtam álmaim felét karácsony mezét és
húsvét ünnepét.
Virágzik az emlék az emlékek erdejének fénye mely ellök és visz-
szahúz -beléd -lök visszhangzik az emlék látom és nem látom ar-
codat.
S e szerelem barbár birodalma mely visszahúz ellök és beléd -lök
és én csak menekülök feléd-beléd és nincsen út se jobbra se balra.