Homokóra
Írta: Eta-Etusom Dátum: Március 10 2013 13:46:55
V

A homokszemek
Átperegtek már bennem.
Az idő lejárt, figyelmeztet!
Teljes hír

A homokszemek
Átperegtek már bennem.
Az idő lejárt, figyelmeztet!

Idill is,de alattomos ijedelem
Fóbia, rettegés, csak várt türelmesen,
S átlátszóvá vált üvegtörzsem immár
Már nem remél,tán újra megfordítják.

Tán a volt homokszem súrlódása adná
Gördülékenyen a szavak áradatát,
Hull az vétkesre köszönet az ártatlanra vád,

Síró közönnyel, fenyegető ígéretek,
Semmitmondó összerezzenésekben,
Törik üvegtestem darabokra,
A homokszemek meghasadnak porosodva.

Kiürülten, vagyok fák közé szorult üveg,
Időt immár nem ismerek,semmivé tűnve,
Megállt bennem a perc s élet - rokkantan,
Színtelenül s átlátszóan,és csak úgy vagy.