Ha az időm lejár kedvesem
Írta: csak-fater Dátum: Március 11 2013 17:19:36

---

V

Mentem az utamon, meg nem pihentem, meg nem álltam,
Csak előre, tovább, hajtott valami vágy, az utamat, így jártam.
Átéltem száz és száz tragédiát,
S meseszép tündércsodát.

---

Teljes hír

---

Ha az időm lejár kedvesem

Mentem az utamon, meg nem pihentem, meg nem álltam,
Csak előre, tovább, hajtott valami vágy, az utamat, így jártam.
Átéltem száz és száz tragédiát,
S meseszép tündércsodát.
Mostanában gyakorta megállok, visszanézek,
Merengek, talán valamit még remélek.
Visszanézek, s büszkén kihúzom magam,
Sudár jegenye sem lehet egyenesebb, mint az én hátam.
Büszke vagyok múltamra, noha a sors nem volt hozzám kegyes,
Az út kövei, min jártam, mind éles, s hegyes.
Körbevettek álnok kígyók, hazug, csalárd szavak,
Víz, miben úsztam, zavaros, mégis éltek benne halak,
S maradt gerincem egyenes, lelkem tiszta, fehér,
Hiába keringett, csábos mosollyal körülöttem sok ledér.
Elmúlt éveimben igazán, csak Téged, csak egyet szerettem,
Hagytalak mellőlem elmenni, semmit nem erőltettem.
Szép fényű lángod, most máshol, másért lobog,
Más valakiért él szíved, s dobog
Hagytalak csendben elmenni,
Hogy mással boldog tudj lenni.
Ha az időm lejár, széplelkű kedvesem,
Utolsó jegyem a más világra, megveszem,
S mert míg éltem, adtam szívem minden könyvével,
Ne sirass engem, gyönyörű szemed könnyével.
Megyek az ismeretlen hosszú álomba,
Hajtom fejem láthatatlan járomba.
Csend beszél helyettem tovább onnantól,
S ha majd elmész a kupac hanttól,
Itt marad belőlem pár emlék, ne sírj,
Gondoltadban, ha akarsz, nekem levelet írj,
S ha akarod, hallani fogod hangom, akkor is, ha fáj,
Csatárhegyre szaladj, lásd, szép és mit sem változott a táj.
Mindörökké velem leszel, s veled leszek,
Ezt tudod, erre ígéretet sem teszek.