Semmi nem veszett el, semmihez nincs késő
Írta: csak-fater Dátum: Március 14 2013 12:00:37
V
Vannak napok, mikor szomorú az ember,
S vannak, mikor álmodni sem mer.
Pokoli sikolyok csúsznak elmébe,
Démoni gondolatok jutnak eszébe.
Teljes hír
Semmi nem veszett el, semmihez nincs késő
Vannak napok, mikor szomorú az ember,
S vannak, mikor álmodni sem mer.
Pokoli sikolyok csúsznak elmébe,
Démoni gondolatok jutnak eszébe.
Van, hogy karcol az amúgy lágy szellő,
Bánt a Nap, nincs elég tér kellő.
Fülledt, nyomott a levegő,
Nehéz a lélek, nem lebegő.
Savanyú a cukor, minden unalmas,
A légzés is nehéz és fájdalmas.
Ha a lélek megtörik, semmivé válasz,
Tömeg vesz körül, mégis egyedül állasz,
Csillogó szemed fénye elszunnyad,
Egész belsőd lesz rozzant, s gunnyad,
Eltűnik arcodról a mosoly, nincs kacagás,
Fáj minden rezdülés mi tagadás,
Arcodon gyöngyként könny gördül,
Ajkad íve, már lefelé görbül.
Érzed ereidben a vér lassú áramlását,
S várod a Föld, végső indulását.
De holnap és utána is felkel a Nap,
S lesz egy új, egy teljesen más nap!
S holnap, holnap is vár ezer teendő,
A sok ember, a szívből szerető,
Ők, bizony, holnap is veled lesznek,
Mert ha ma még nem is hihető, de szeretnek,
Barát, család, gyerekek, Ők isszák tetted s szavad,
Miattuk se lehetsz szomorú, nem szabad,
Mert felnéznek rád, ez a szerencsebankód,
Hallgasd, mit mond a barátod, lehet Ő is mankód.