Dübörgő Tiszák VIII.
Írta: szindbad Dátum: Március 17 2013 11:29:58
MM
Én a szarvas vagyok csoda nélkûl
Nyomomban jár száz és száz vadász
Patám alatt virágzik a föld
Réteket varázslok füves selymes réteket
S vágtatok tovább sápadt sorsom célom felé.
Teljes hír
ágyat. Az ágyakon az ágy a kosz -fehér lepel.
Horatius verse jut eszembe: „Kedves csak ne kutasd...”...de Te
kutattad: én elmondom neked:
Én a szarvas vagyok csoda nélkûl
Nyomomban jár száz és száz vadász
Patám alatt virágzik a föld
Réteket varázslok füves selymes réteket
S vágtatok tovább sápadt sorsom célom felé.
Míg el nem nyel a hó a köd a dér s a tengert átúszom...
Ott bölénnyé változom...
Az én gitárom a toll szerelmem a szél
Hazám a világ -egyetem-em az élet
Foglalkozásom a megélhetésem.
Az Ontarió tónál és az Almássy téren egyformák amig nem beszélnek a gyerekek és a kutyák is egyformán vonítanak és
én mégis kérdezem mikor térünk meg -mikor térhetünk meg-
apáinkhoz hisz itt rostokolunk tavasz óta (és már õsz van)
itt állunk az Ontarió és a Nap tulsó oldalán vajon mikor té-
rünk... ? ... mikor térhetünk meg apáinkhoz vajon mikor...
... érhetjük el a nagy sós tavat - vagy itt pusztulunk egész né-
pünkkel?
Át kell kelnünk meg kell térnünk a nagy sós tóhoz amit a fe-
hérek õceánnak vagy tengernek neveznek és ki kell ki kell ter-
jesztenünk hatalmunkat a tó partjára is (és ezentúl más életet
élünk).
Letépjük a Napot a hajnalt a holnapot a füveket és a fákat.