Egy nyomott éjjelen
Írta: csak-fater Dátum: Március 18 2013 13:08:04
V
Nyöszörgő, üszkös gondolatok súlyos léptekkel,
Vánszorognak összeölelkezve csoszogó percekkel.
Így fekszem ágyamon, mint holt a ravatalán,
Igen, ravatalán, vagy gyászos éj boncasztalán.
Teljes hír
Egy nyomott éjjelen
Nyöszörgő, üszkös gondolatok súlyos léptekkel,
Vánszorognak összeölelkezve csoszogó percekkel.
Így fekszem ágyamon, mint holt a ravatalán,
Igen, ravatalán, vagy gyászos éj boncasztalán.
Életlen szike boncmester csonka kezében,
Koszos, rücskös ujjak turkálnak rongyos elmében,
Rozsdás szike sercegve vágja minden szebb gondolatom,
Nyomott éjjelen kinőtt ruhájú a hangulatom.
Szűk a szobám, rám lapulnak falai, összenyomnak,
Éjnek minden lidércei, ellenem most összefognak,
Elhessegetik tarisznyájában édes álmot hozó manót,
Álom tengerén lékelik, elsüllyesztik a lágyan ringó hajót.
Ólomlábakon járó, hajtott hátú perceket lesem,
Jajong a sóhaj,- hajnal nem jön el már sosem….
Nappalom sem sokkal virágosabb,
Talán kissé fényesebb, világosabb.
Egyedül vagyok, hiába vesznek körbe az emberek,
Világ, társ nélkül, sosem lesz már egész kerek.