Különös Barátság
Írta: rimfarago Dátum: Január 26 2008 17:41:35
Megunta, hogy lassan harminc éve.
Nézett ki e testbõl, kínokra ítélve.
C
Teljes hír
Feküdt az ágyon, béna, gnóm, amorf teste.
Ereiben felgyûlt méregtõl, kómába esve.
Feküdt, mint szánalmas hús darab,
Ki még él, lélegeztetik, de sokáig nem marad!
Megunta, hogy lassan harminc éve.
Nézett ki e testbõl, kínokra ítélve.
Most gépek és csövek hálózták be testét
Így még mûködött a szánalmas áll lét.
Lassan már tárggyá degradálták
Ahogy ápolták, szúrkálták, operálták
Még pár hetet próbálnak várni
Ha nem jön vissza, a gépekrõl talán le kell állni.
A szobában félhomály és csend honolt,
Lélegeztetõ monoton nesze hallatszott valahol
A sarokban most, is mint mindennap
Egy ifjú férfi ült, szomorún, hallgatag
Napok óta ült, némán barátja mellett.
Reménykedett, s leste, várta, hogy érte mit tehet.
Furcsa pár voltak Õk ketten!
Egymásban õszinte barátra leltek
Egy béna testbe zárt szárnyaló lélek
Kinek gondolatai, magas reptûek, szépek!
Barátja ki sármos, délceg Adonisz
Lelke mélyén, beteg, sérült Sfinx
Mind ketten a másik helyébe vágytak
Úgy hiték, lelkeik rossz testbe szálltak
Más nem érthette ezt az erõs lelki kapcsot
Sokan megnézték Õket, a délceget és a roncsot
Mély, õszinte igaz barátságuk évei alatt
Sok mindent éltek meg, mi most emlék marad
Egy Teljessér egészítették ki egymást
Így a másságuk megélése kevésbé fájt
És most itt ül, barátja becsapta, elárulta!
Tovább fájdalmas korpuszát vinni, már nem akarta!
Áruló lett! Céllal, sok gyógyszert szedett!
Barátságuknak egy oldalúan, így véget vetett
De miért döntött ennyire önzõn? És elfordult.
Gondolkozott, arcán egy könnycsepp legurult.
Így ült ott és magába roskadt
Mikor a beteg szeme, lassan megmoccant!
Már az Asztrál síkban volt a lelke,
Onnan nézett le a gyûlölt béna testre
Amikor barátját meglátta, összetörve, védtelen
Visszajött! Dolga volt még, az életben!
Már tudta, mi az, mi a béna létnek is értelmet ad!
Megbecsülni, szeretni, ha ilyen barátod akad!