Nem személy, de kétszemélyes;
itt a feje, ott a lába,
falhoz lapul szép szerényen,
tárulkozva hív magába.
Négy lába van, mégse mozdul,
párnás bár, de nem pufóka,
megvetik, de nem jár rosszul,
felhúzzák, bár nincs rugója.
Ha leszáll az éj sötétje,
reszket minden porcikája,
alatta a kis edényke
nyomot nyom a porcicákba.
Akad két hely fehér leplén:
kívül kinti, beljebb benti.
Takaróját kedves-szendén
hívogatva fellebbenti.
Ringató a könnyű matrac,
ölelő a puha paplan;
ha jó leszel, te ringathatsz,
játékmackóm, álmaimban...