Élet
Írta: lexa007 Dátum: Március 29 2013 15:40:42
V
Lelkem száll, mint meg annyi madár.
Talán társra lel,
Mint a várost védő hullámgát.
Kezedben életem fonalát, te festheted.
Teljes hír
Lelkem száll, mint meg annyi madár.
Talán társra lel,
Mint a várost védő hullámgát.
Kezedben életem fonalát, te festheted.
Bár leginkább a magány festi,
Lépteim nyomát csendesen.
Lelkemben zűrzavar kering.
Néha táncolni hív a szív,
Bár csalóka, most még sem sír.
Reményt keltenek vágyaink....
Melengetnek, feledtetnek,
Örvénylenek, de még nem társaink.
Társra lelsz,néha úgy hiszed.
Majd álmaid törnek,
Szertelen könnyezel.
Furcsa Világ ez,minden változott.
Már semmi sem olyan, mint rég,
S néha átkozod.
A Világ ridegebb.
Az emberek önzőbbe, bántóak,
Megvetnek szemtelen.
Az értékrendek rég felborultak,
S ne csodálkozz....
Már ,senki sem a régi.
Szívem, ezer sebből vérzik.
A bizalom vára ,rég megingott lelkekben,
Mely most káoszt kreál a kertekben.
Jövőd még nem látod,
Célod távoli,
Keresed egyre az álmaid, vágyaid.
S most, állj meg!
Ne rohanj tovább,
Mert az élet elrohan melletted
És még,nem éltél Csodát.
A Csoda nem pénzzel mérhető,
Szemek, tájak szépségével.
Az ölelés, szeretet erejével.
Ritka dolog mind ez,
A rohanó, túlhajszolt Világban.
Akard a Csodát és megtalál....
Lehet nem tart soká.
....de a pillanat a tied,
Mely téged vár.