Három vers
Írta: Prot Dátum: április 03 2013 17:23:40

---

V

Írtam egy verset a záporról, mi elől
az eresz alá bújva, nedves bőrünkkel
összesimulva csókoljuk egymást újra meg újra.

---

Teljes hír

---

Egyszer írtam egy verset, a hajadról,
ahogyan kibontja a szél és felolvad
a nap aranyló fényében. A nevetésedről,
a hangról, a folytonos dallamról,
amitől tavaszba borul az élet.
A szélről, ami bő ruhád a testedhez tapasztja,
és gyönyörű szobrot farag.
A télről, mikor szürke a szemed, mint a felhők,
de mélyen ott bujkál a nap.
A tenyeredről melyben arcom pihent sok-sok percet.
Édes kábulatomban, rólad írtam verset.

Írtam egy verset a záporról, mi elől
az eresz alá bújva, nedves bőrünkkel
összesimulva csókoljuk egymást újra meg újra.
A kőről, amit a tóba dobtunk és néztük,
ahogy a hullámok tetején billeg a fény.
Egy táncról, mikor egymást ölelve állunk,
és köröttünk forog a világunk.
Egy ágyról, mi átvette bőrünk illatát,
hogy mindig ott lebegjen mámoros emlékeket hozva.
Egy bánatos napról, mikor közöttünk sötét füst tekergett.
Boldog emléknek, rólunk írtam verset.

Verset írtam a folyóról, ami kilépett medréből,
és az ég könnyeivel mosta el a múltat.
A napról, a holdról, a bujkáló fényről, ami
ezüstbe von élőt és holtat.
A lábaimról, melyek remegve visznek utánad,
és a szememről, miből vöröslik a bánat.
A zajról, ami a fejemben lüktet, a dobbanásról,
amit csak fájó szív üthet.
Szélről, ami az örök telet hozta.
A tenyeredről, melyben arcom pihent sok-sok percet.
Az üres világnak magamról írtam verset.