Istenem, én egy egyszerű nőre vágytam,
Ki barát, odaadó, szerény,
S hogy egymás mellett a puha ágyban,
Karomban tartsam s legyen kezem kezén.
Melle közt ezüstlánc lógjon,
Rajta csillogjon a kereszt,
Bársonyos, puha testét érezzem folyton,
S ő legyen vagyonom, ha lehet.
A lenyugvó Napot is vele éljem,
Egyszerű lélek ... ó, a szeplőtelen,
Adja vissza a mosolyt nékem,
Mivel meggyógyíthatom minden sebem.
Legyen erős a lelke és benne a hit,
Így uralkodjon rajtam, figyelmet kérve,
A dajka csendben ügyeljen rám, mint ...
A mezők virága a zümmögő méhre.
S ha meghalok, a testem elenyész,
Majd keze csukja le elfáradt szemem,
A fojtogató fájdalom belőle el nem vész,
S térdepelve mondjon imát nekem.