/Évi Barátnőm versének ihletésére!/
Középiskolába jártunk,
nagyon rég volt már,
egypadba ültetett
bennünket a Tanár!
Első padba persze, az jó hely,
én szemüveges voltam, Ő meg
fegyelmezetlen, de nem velem,
mellettem nagyon szépen viselkedett.
Nem tudtunk egymás nélkül
meglenni, egy napot,
nem tudtunk órán odafigyelni,
ha egyikünk hiányzott!
Ezt nem mondtuk ki soha,
még egymásnak sem titokban,
de az egész osztály tudta,
nem beszéltek róla, csak mosolyogtak.
Nagysokára a negyvenötödik
érettségi találkozón, kicsit italosan,
bevallotta nekem, hogy az egész Világon
nem szeretett senkit csak engem!
Hát ez volt az első szerelem,
az eltitkolt diákszerelem!