Tavaszi látomás
Egy napja tombol a Tavasz,
Elfelejtve, minden panasz,
Kivirágzott, a barackfa,
Dicshimnuszt, zengek alatta.
Hétágra süt, végre a Nap,
Fergeteges munka elkap,
Mi ez, ha nem, csodás varázs?
Életerő, alkotó-láz.
Megcsörren a telefonom,
Stockholm van, a túloldalon,
Dóri unokám a hívóm,
Skype-on beszélni volna jó.
Abbahagyok minden munkát,
Bekapcsolom a gépcsodát,
Máris látom, családomat,
Fiamat, s dédunokámat.
Mosolygós, tavaszi színek,
Szavam, meghatottan liheg,
Milyen tisztán látom Őket,
Utazó, jövőmenőket.
Ennyi volt a látomásom!
Szemetek, legyen egymáson!
Isten óvja, utazástok,
Felhőt, csak ritkán lássatok!
Budapest, 2013. április 11.