Mama
Írta: hzsike Dátum: április 19 2013 19:26:59
H
Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Mama
Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.
Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…
Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;
nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.
Állok a sírnál, kínoz az érzés, nézek az égre;
várva az Úrtól csöppnyi kegyelmet - mennyire kéne!
S telve reménnyel hozza az enyhet, küldi az oldást -
Mondd, Mama, meddig bír el a szívünk ennyi csalódást?