Édes érzelem
Írta: Hajnal Dátum: Január 28 2008 05:14:09
T
Ahogyan hallgatom a dalokat,
Elképzelem a pillanatokat,
Teljes hír
Képzelet adta kincsem vagy nekem
Ahogyan hallgatom a dalokat,
Elképzelem a pillanatokat,
Mikor kezed az arcomhoz ér,
Mikor minden pillanat egy új naphoz ér!
S lassan érintésed valósággá válik,
Érzem mikor ajkad testemen meghallni látszik,
Érzem, hogy minden érintés bizsereg rajtam,
Érzem, hogy testemben meghaltam,
Lelkem feléd szárnyal egy éjben,
S együtt fürdik veled a napfényben.
S csókjaid hada örök tûzbe dob,
Meghaltam s te most ezt jól tudod.
Kegyetlen játékot ûz velünk a képzelet,
Egymást látjuk egy érintés felett.
De csak képzelet szülte pillanat,
Melyet lelkünk dallama néha elhallgat.
Csak nézzük az édes képeket,
És rózsaszínben látjuk a kék eget!
S a szél lassan új érintést ad nekem,
De az végig fut mélyen testemen.
Szívem megremeg, elcsitul,
S ajkam csendesen vacog, oly szótlanul.
S te kinek emléke kincs szívemben,
Csókodra éhezem én oly hevesen.
Szememben csillagok ragyognak,
Minden új mozdulatban üstökösként
tombolnak.
Testem remeg, izzad, és ég,
Minden mozdulatod bennem van még!
Pedig csak képzelet az egész,
Mégis néha érzem mikor ajkaddal,
édes testemre lépsz,
S minden pillanat elvész hírtelen,
Angyalként dob le minket a végtelen!
S ahogy a nap feljõni látszik,
Az érintések, s vágyak hada emlékké válik!
Csak mi érezzük, ami történt,
Hisz lelkünk újjá élesztett egy törvényt,
Hol a lelkek egyéfornak majdan,
S egymás testéhez nyúlnak boldogan!
Nem látnak könnyeket, se bánatot,
Csak azt, melyet az édes képzelet adhatott!
2008.január 27. 22:00