Szeretem, hogy szeretsz
Írta: Teo Dátum: április 23 2013 21:20:21
V
Ha elmondom, talán nevetsz...
Szeretem, hogy szeretsz.
Velem ébredsz, velem fekszel s tellik a napod,
Oly sok és csodaszép, mit tőled kapok.
Teljes hír
Ha elmondom, talán nevetsz...
Szeretem, hogy szeretsz.
Velem ébredsz, velem fekszel s tellik a napod,
Oly sok és csodaszép, mit tőled kapok.
Szerelem ez. Nem hittem sokáig.
Egészen... Egészen odáig...
Míg a szerelem megjelent régen.
Elszáradt rózsa volt, ki remegett a szélben.
De az érzések csak vártak.
Száradt szirmaik a szélben, porként szálltak.
Féltem még...talán mást látok, ha tekinteteden átjutok.
Féltem szerelem, hogy csókodat apróért árulod.
De tévedtem s azt suttogta szinte csak magában,
Maradjak még ott, illatát magamba szívva a nyakában.
Addig lélegeztem, még nem maradt más belül, csak a fájdalom.
Akkor egyetlen könycseppben született meg bánatom.
Néha elszívnék egy cigit este a város fényeit nézve,
Egyedül...a gondolatoddal kéz a kézbe.
Édes semmiségeket csókolnék füledbe.
Bölcs gondolat nem jutna eszembe.
Nem áradoznék boldogító szerelemről.
Túlírt- viszonzatlan szerepekről.
Hisz akkor is szeretlek, ha rám zúdítod a világ haragjait.
De ne kívánd az élettől, széttépett sorsom darabjait.
Csak fogadd el, higy oly könnyű, hogy egyszerűbb nem lesz...
Nem csak a boldogsághoz, hanem az élethez kellesz.