Titkos magányom
Írta: mamuszka Dátum: április 29 2013 12:29:26
Gy.
Magányom a lélek titka,
Együttlét fel nem oldhatja.
Mióta élek, bennem létezett,
Bár nem ártottam vele senkinek.
Nem volt megértő lelki társam,
Teljes hír
Magányom a lélek titka,
Együttlét fel nem oldhatja.
Mióta élek, bennem létezett,
Bár nem ártottam vele senkinek.
Nem volt megértő lelki társam,
Nem vállalta, hogy mellettem álljon.
Titokban talán ő is szeretett,
Ő sugalmazta ötleteimet.
Találkoztunk, mint lepkék a kertben,
Pillangószárnyakon szállt az este.
Ő volt talán az álom-hercegem,
Viharos éjen sötét fellegem.
Arcok, hangok, nevek a múltamból,
Összeraknám, de kihull markomból.
Mindenütt keresem, nem találom,
Csalóka árnyék, hasztalan várom.
Beszélni róla, milyen, reménytelen,
A szó ereje gyenge, képtelen.
Arcom fakó, magány nem látható,
Kiért, miért, marcangol, faggató.
Nincs erre magyarázat, nincs oka,
Nem voltam elhagyatva még soha.
Titkomat nem lehet feloldani,
Nem szabad kutatni, sem mondani.
Sorvasztó bánat szövi a fátylat,
Borítsa rám a végső alázat.