A tárgyiasulás verse
Írta: gabriel Dátum: Január 28 2008 10:35:21

---

Majdan a labda, mókásan magasra vágtat,
Rúgták iszonyú erõvel,

C

---

Teljes hír

---

Majdan a labda, mókásan magasra vágtat,
Rúgták iszonyú erõvel,
S csípett a földnek,
Zavartan nézett elpirultan, fehér szemeiben,
Gyõzködve holtat, meg élõt,
Félt a gyermekektõl, talán, mert,
Kiluggatják, meg folyóba dobják,
Meg röhögve szétcincálják,
Sodorja majd mindennek árja,
Mint viharvert zubbonyt az éjszakában,
Lesnek reá, várják, a vásárban szerzett,
Olcsó és könnyû,
Színes és kerek,
És mégis honnan jövõ,
Irigy tekintetek közt sínylõdõ,
Mert õ csak pattog és száll, hova dobják,
Meg rúgják,
Hisz mégis csak egy labda,
Még ha rúgják is,
Még ha dobják is,
Nem Ember,
Csak egy labda
És nem is vérzik,
sem a karja, sem az arca,
ha láng kapja, fekete meg iszonyú büdös,
a hús szaga ilyen ha ég,
s üregeiben a vér mi anyagtalanná lényegül,
bomlik, mint vaksi órák az újhold reggelén,
s a tetem összeolvadt poli- háttudomén,
Mire nem emlékszik más,
csak az enyészet, s a láng,
mi a te lelkedben más,
s nem tested tépi szét,
nem véredet alvassza,
lelked gyilkolja, sorvassza
Mondd csak! Lennél inkább labda?