Szonettek/ A csend és én
Írta: reitinger jolan Dátum: Január 28 2008 19:29:26

---

Rám telepszik önzõn, mert nem tudja,
Hogy csak enyém a bûvös karizma,

C

---

Teljes hír

---

I.

A csonka csend körbefon, beszõve,
S néha õrjítõ, hogy hangja hangtalan,
Mindenhol elér, s fülembe szótalan
A szavak néma lüktetõ üteme,
Törött múlt jelen, széthullott a teste,
Vak szemem, kitágulva céltalan
A mélybe néz, s nem érzi: hontalan.
Belém szúr csavargó vén keze,
Magába fojt, s léte olykor szûnne,
De újra célt talál testemben pontosan.
A lelkem csak hiszem, hogy gondtalan,
Börönbe zár, s rákényszerít a lecke,
Mit kimért a sors, s tajtékos mersze
Üt, s bõrömön érzõdik a csend szaga.

II.

Küzdve hordom a tûrhetetlent még ma,
Csüng rajtam, mint a szeretõ gyermek
Anyja szerelmén, s szinte telhetetlen
Rám telepszik önzõn, mert nem tudja,
Hogy csak enyém a bûvös karizma,
A dermesztõ hideg éji végtelen.
Ölelõ vágya hosszú, féktelen,
Mint táncot járó fény, megtört prizma,
Szórt testemen tükörként verõdik vissza,
Ezer apróként látszom, s fesztelen
Nevet rajtam borzolt idegzetem.
Jár bennem, körbe, csigavonalban,
Tekereg, fojt rettegett hatalma,
De néha tûnni látszik csendesen.
folyt.köv