Szürkén fájnak az egek,
A levegő reszketeg.
—–
A Nap fénye bágyatag,
A horizont hallgatag.
—-
Lomha sötét tónusok
Basszus árnyéka susog.
—-
Az öreg Föld élveteg,
Élvezi az éveket.
—
Rossz vehemens tegnapok
Halvány árnyéka nyafog.
—-
A szél vad imát rebeg,
Dúdolják a fellegek.
—–
Ég a Földdel szembesül,
Egész világ megfeszül.
—–
Szürkén fájnak az egek,
Nyári szkepszis szemereg.
—-
A Mindenség tarka rét,
Virágot keres a Lét.
—–
A kertben Isten kaszál,
Marokszedő a halál.
—–
Az Öröklét nagy fatál,
Isten Időt kalapál.
—–
Szürkén fájnak az egek,
Satnya Jelen didereg.
—-
Idő szája nyikorog,
Távolban vihar morog.
—-
Mozdulatlan vágy pereg,
Kín a Létre hempereg.
—-
Hatszáz felleg-emelet
Trónol a világ felett.
—–
Borús fogheggyel köszön,
Mint hallgatag vízözön.
—-
Csendesen állnak a fák,
Erőlködik sok virág.
——
Határtalan szürkeség
Mögött lappang szürke vég.
—–
Odafent a szürke ég,
Idelent a szürkeség.
—-
A feszültség körbejár,
A halál mákot darál.
—-
Bennünk még a Lélek ég,
Irigyen néz le az ég.