Az én falumban se kanász, se pásztor,
nem tudott még a szemételbánásról,
az emberek se azon tanakodtak,
ki hogyan-miként lát a nagydolognak,
az égen sem járt annyiféle műhold,
s a dologtevés roppant egyszerű volt,
de szemetet még véletlen se láttam,
eltűnhettek az ősi körforgásban,
a maradékot nem érhette rossz vég,
a krumpli héját megette a moslék,
a kenyérhéjba áztatott szerencsét,
a nagyravágyó a tyúkok csipegették,
a csirke csontját öreg kutya rágta,
a morzsát, torzsát csikótűzhely lángja,
és aminek már hibádzott a lelke,
a korgó gyomrú gané domb lenyelte,
és estfelé, mint írásra a bölcsnek,
nagy éhe lett a moslékos vödörnek,
a kenyeret az öreg késsel szelték,
s a kukát még a vének sem ismerték,
még nem járt újság, reklámot se mértek
az izzadtságot megjárt józan észnek,
a papírzacskó sem volt műanyagból,
az apró szántót nem járta a traktor,
kis szelete volt a régi világnak,
hol szemetes autók sose jártak,
a Nap szoktatott minket ősi rendre,
mert épp időben kelt föl reggelente.