(szonett Tiboromnak)
Az hittem sose látlak már
és az a tűnő pillanat
örökre kívül maradhat,
s elvész egy bűvös fénysugár.
Karodban hogy bújhatok el
ha mégis elhurcol a sors
és már csak múlt lesz majd a most?
Kérlek a szíveddel ölelj!
Lelkeddel ringasd lelkemet,
arcomhoz érintsd arcodat,
kérlek a szíveddel ölelj!
Oly közel érezhesselek
szememben láthasd magadat,
s újra a szíveddel ölelj.
2012. április 4.
Isaszeg