Megpihenve…
Zengő homályában kértem,
megtaposott lét álmait,
halkan dúdolja dallamit,
lelkem elbágyadt csendjében.
Zenéje lágyan nyugtató,
s ha zárom világ kapuit,
hallom hangjegyek fürtjeit,
mi semmihez sem fogható.
Zenekarában szív dobban,
úgy arcomra pír csattan,
dobolja lázadt ütemét,
édes muzsikája mentén.
Hamisságot így nem akar,
cifraság sincs úgy benne,
elmémben nyugtatva takar,
világ gondjait elsüllyesztve.