Éjjel...
Írta: barnaby Dátum: Május 31 2013 14:01:36
V
Ó, az a pojáca Hold! Sápadt fénye mily búslakodó.
Lelke ma meztelen, csillagoknak hunyorog, mint bugris vak.
Eb ura fakó! A helyzet már rég esztelen, csupa szeszély!
Teljes hír
Ó, az a pojáca Hold! Sápadt fénye mily búslakodó.
Lelke ma meztelen, csillagoknak hunyorog, mint bugris vak.
Eb ura fakó! A helyzet már rég esztelen, csupa szeszély!
Zöldre vágyna a szem, ősgyepes mezők felett nyugodna meg...
Hidegleléssel szeretni csak, fagybazárt lények között.
Kalapál még a szív, ütemet feszít. Feszes ez a taktus,
szinte katonás. Orros törpe hálósapkáján törött
agyagfigurák...talán galambok szelídítik egymást.
Kerge gidák erejüket próbálva szökellnek;
nekiiramodnak, majd ölre mennek. Bezár a bazár.
Kialszanak az esti csillagok. Minden unalmasra vált,
csendben kúsznak a fellegek az éj tetemére:
Ne lássa ma senki se, mennyire siralmas ez állapot...