Utolsó szó
Írta: Zeeyna Dátum: Január 29 2008 18:58:06
Mérged lassan, szinte tétován terjed
testedben, tompán feszülnek izmaid,
C
Teljes hír
Kicsit szomorkás az idõ
odakinn, csöndesen hullanak alá tiszta, ártatlan könnyeid.
Nem érezni mást csak fullasztó magányod ...
Hányszor akarod kitépni szívedbõl?
Mérged lassan, szinte tétován terjed
testedben, tompán feszülnek izmaid,
majd újra ernyedten zuhansz vissza elméd sötétjébe.
Oly kevés idõ maradt számomra
léted fényében, kialszik lángod ragyogása
s
semmit nem tehetek.
Nézni mint tûnik tova élettõl és vágytól izzó tekinteted ...
Talán isteneid büntetnek sorsoddal.
Átok rájuk!
Átok minden nyomorult istenedre!
Én nem mertem,
féltem
büszkeséged eltipor gyengeségemben.
Bizonytalanság és menekülés vezérelte gondolatok, elveszett lehetõségek ...
Mekkora ostobaság!
Csak egy mozdulat, egyetlen kiejtett szó ...
Magam vagyok itt, némán
figyelem lassuló légzésed.
Elfogytak ellenfeleid, barátaid vesztek csatamezõn, mégsem maradtál egyedül.
Még ... én még itt vagyok!
Nézz rám,
mosolyogj úgy, mint régen,
kérlek!
Kérlek.
Kérlek ...