Szívem egy vadmadár, csapong,
Szemedben megtalálta a szabadság egét
És boldogan csivitel, csacsog.
Szemed a reggelek kék bölcsője...
Elveszik az ének mélységében,
Királyi csillag, fények szeretője.
Engedd, hogy felszálljak előtte,
Benne óriás lesz az egyedüllét,
Szemed csillogása forog körülöttem.
Engedd, szárnyam sebesen verdessen,
Hogy szétszórja a borús fellegeket,
S bánatmadarat űzzön, kergessen.
Látod majd, mint kitisztul az ég,
S a Nap felkelő csillogásában,
Szeretkezünk a bíborvörösért.