Fohász
Írta: gondola Dátum: Január 29 2008 21:16:00
Ismét egy új nap, melyet élni kell!
Kilépni belõle, nem lehet.
C
Teljes hír
Fohász
Hajnalban a madarak dala szól cserfesen
s engem ébren ér a magány, csendesen.
Mért fáj a szív, ha már nem szeret,
ha már kiölték belõle az életet?!
Ismét egy új nap, melyet élni kell!
Kilépni belõle, nem lehet.
Futnék, csak futnék el, messzire
a múltam itt hagyva, hogy feledjem!
De nem tehetem, mert a fájó múlt halad velem
fittyet hányva a napsugárnak, mely rám nevet.
Már nem önt el a forróság, a fény is csak halovány,
szívem csak verdes, mint rab madár.
Kitörni vágyom, de nem tudom merre, hová?!
Szûkül minden körülöttem s a lét, lassan bezár.
Mint fekete holló, mely csendben várja áldozatát
úgy várja szívem a végsõ nyugalmat, a halált.
/2007. 03. 15. 17.01/