Jó indulatot keresek
Jó indulatot keresek,
Emberek közt, alig lelek,
Van mosoly és negédes szó,
Szemfényvesztése átlátszó.
Vigasz-virágot keresek,
Lábam alatt, elterülnek,
Átölelem mindegyiket,
Beszívom leheletüket.
Nem mozdulok Tőletek el,
Harmatként, örömöm száll fel,
Gondolatom, messze réved,
Kis bárányfelhőre téved.
Visszatérve, mit találok?
Ártó, önző, „jó barátok”,
Erőszakkal csatlakoznak,
Közelemből, nem mozdulnak.
Vigyázzatok, én még bírom!
Rám hull, minden, virágszirom,
Nektek nincs sok idő hátra!
Mehettek az elmúlásba!
Én is megyek, nem maradok,
De más helyre, kívánkozok!