H.Gábor Erzsébet
Hajlottak már a fák
Hajlottak már a fák,
rőtszínű lombruhát
cibál az őszi szél,
fáradt légy döngicsél.
Haldokló ágakon,
csendes az árva hon,
nem dalol víg madár,
fészkét sem lakja már.
Törzsüket rágja szú,
bennük él már a bú.
Elmúlás szele jár,
mennyei zene száll,
angyali ária,
Holdsugár-glória,
gyémántos égi táj,
a fákra fényt szitál.