Tűnődöm az élet dolgain,
És ülök, a bánat tornyain.
Miért teszem fel a kérdést
Magamnak?
Miért érzem magam
Bizonytalannak?
Talán a keserűség, mi szívembe
Szorult,
Mitől lelkem gyászba borult.
Az élet, mit számomra adott
Lelkem tőle, örökre zaklatott.
Miért ő, s miért nem én,
Felvetem a kérdést önmagamnak,
Talán, ha másként lenne, és
Most ő érezné magát boldogtalannak.
Az élet csak egy röpke pillanat, ami
Egy másodperc alatt vége szakad.