Jön kelletlen az éj feketén
Lent a város homályba vész
Ébrednek az árnyak
A Földre szemfedelet takarnak
Csillagok útján izzik a csend
Időn taposva gördül a Hold
Az égen elúsznak az álmok,
Homlokon simulnak a ráncok
Szemem ablakát bezárom
Rám lel a bölcs nyugalom.