Gondolkodva hiszek.
Írta: marica Dátum: Január 30 2008 09:49:42

---

T

Gondolkodva hiszek.
Hová tûntek az istenek?

---

Teljes hír

---

Gondolkodva hiszek.
Hová tûntek az istenek?
Itt élnek velünk!
Együtt szenvedünk,
Mi tõlük, Õk tõlünk.
A természet az örök istenünk.

Kezdetben az ember,
Élt tudatlan félelemben.
Érezte tehetetlen,
Tûzõ Nap, orkán,
Mennydörgés ellen.

S a tehetetlen, saját képére,
Isteneket teremtet, a láthatatlanban.
Nékik lakhelyt, magától távol,
Túl a láthatáron csillagok honában
Képzelt.
Barlangokba bújva félte,
A teremtett istent.

Köbe véste félelmeit.
Képekkel üzent, tanította jövõ népeit,
S hagyott egy örök kultúrát,
Bizonygatva önmagát,
S valahol kibicsaklott a tudat.

Tény! Az Õskultúra él.
Imára kulcsoljuk kezünk:
Segít istenünk.
Hit nélkül elveszünk!

Jézus adott kapaszkodót
Õ, hús-vér ember volt,
Amint meglátta a napot,
Máris ellenség lett
A gonosznak.

Halálra ítélték csecsemõ korában,
Talán soha nem volt ilyen korábban,
Mária, s József menekült,
Hogy mentse õt.
Ne legyen áldozat.

Sok szeretõ szív körül ölelte,
S mikor felnõtt, tette
Bizonysága lett,
Gyõzött az ádáz felett.
De megbújt a kárhozat.

Krisztus lett a mester,
Gondolkodó, igaz bölcs ember,
A feltétlen szeretettel
Hagyott örököt,
Viszonzásul nem kért örömöt,
Hisz nem kölcsön adta.

Az ítélet mégis utol érte,
A jósága lett végsõ keresztje.
Akkor is az ellenséget szánta,
Kit a gonosz mélyen leigázta,
Õ az, ki tettéért kegyelemre szorult.

Ez az örök titka,
S lám évezredek múlva
Helyette újterem,
Végtelen kegyelem,
Mert a másik emberben feltámadunk.

Így támadt fel Krisztus,
Pergamen papirusz,
Minden szeretõ emberben,
Azért, hogy küzdjön örökké
A gonosz ellen.